OKTATÁS ÉS KÉSZSÉGEK

Ez a melléklet – a 2021. évi Oktatási és Képzési Figyelő elemzése alapján – felvázolja a magyar oktatási és képzési rendszer előtt álló fő kihívásokat az európai oktatási térség stratégiai keretrendszerének uniós szintű célkitűzései és egyéb kontextuális mutatók fényében. Magyarország oktatási és képzési rendszere minőségi és esélyegyenlőségi kihívásokkal küzd, amelyek a világjárvány miatt súlyosbodhattak. Magyarország jelentősen elmarad az uniós átlagtól és az uniós szintű céloktól az alapkészségek, a korai iskolaelhagyók és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya tekintetében.

 A koragyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel megfelel az uniós átlagnak, de a hozzáférés kiegyensúlyozatlan, és a pedagógushiány minőségi problémákat vet fel.
2020-ban a települések 32 %-a nem rendelkezett óvodával. A minőségi koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférést akadályozza az óvodapedagógusok növekvő hiánya, amelyet a 2020-as reform annak lehetővé tételével kívánt kezelni, hogy délutánonként az oktatás-nevelést segítő, teljes körű képesítéssel nem rendelkező alkalmazottak is foglalkozhatnak a gyerekekkel. Ez komoly visszalépést jelent a minőségi standardok tekintetében. A magyarországi oktatási eredmények az uniós átlag alatt vannak. A 15 évesek alapkészségeinek átlagos szintje jelentősen elmarad az uniós átlagtól, és 2009 óta romlott, a legnagyobb csökkenés a természettudományok területén következett be. Magyarországon a gyengén teljesítő tanulók aránya mindhárom vizsgált területen jóval meghaladja az uniós átlagot. A 2019. évi nemzeti felmérés szerint a szakközépiskolákban a 10. osztályos tanulók kompetenciaszintje a 8. osztályosokéhoz képest csak csekély vagy semmilyen előrelépést nem mutatott.

A gyenge oktatási eredmények részben az ilyen típusú iskolákban alkalmazott csökkentett általános oktatási tartalomnak, részben pedig a hátrányos helyzetű tanulók arányának tudhatók be. Emellett az összes OECD-ország közül Magyarországon tapasztalható a legnagyobb különbség a városi és a vidéki oktatási eredmények között, a társadalmigazdasági helyzet figyelembevétele nélkül. Az iskolarendszer hatékonyságának és méltányosságának nem kielégítő volta valószínűleg összefügg a tantervi szabadság alacsony szintjével, az iskolákon belüli társadalmigazdasági sokszínűség hiányával, valamint a tanárok alacsony fizetésével.

A társadalmi-gazdasági háttér a tanulók teljesítményének megbízható előrejelzője, és továbbra is nagy különbségek vannak a magyarországi iskolák között. A magyarországi iskolákban a tanulók társadalmi-gazdasági háttere jellemzően homogén, a hátrányos helyzetű tanulók egyes iskolákban koncentrálódnak. A roma tanulók nagy része szegregált általános iskolába jár. A társadalmi-gazdasági szempontból előnyös és hátrányos helyzetű iskolák között a tanulók teljesítménye tekintetében mutatkozó különbség a legnagyobb az EU-ban (Magyarországon 169 pontos különbség van, szemben az uniós átlagnak megfelelő 137 ponttal). A magyar iskolákban a teljesítményalapú kiválasztás 10 éves korban kezdődik, aminek következtében különválik az alulteljesítő tanulók és kiemelkedően teljesítő társaik oktatása. Ez valószínűleg szerepet játszik a gyengén teljesítők nagy arányában Magyarországon. A 2019. évi reform megszüntette azt a lehetőséget, hogy a szakképző iskolák hallgatói a formális iskolarendszerben általános középiskolai érettségi vizsgát tegyenek. Ez jelentősen csökkentette a szakképző iskolákban tanuló diákok továbbtanulási és karrierlehetőségeit. Az oktatás terén megmutatkozó egyenlőtlenség korlátozza a társadalmi mobilitást: az alacsony jövedelmű családoknak az uniós tagállamok közül Magyarországon van a legkisebb esélyük arra, hogy valaha is megközelítsék az átlagjövedelmet.

A korai iskolaelhagyás aránya Magyarországon továbbra is az uniós átlag felett van.
2021-ben a korai iskolaelhagyók aránya 12,0 %-ra nőtt. Ez az arány magasabb a legkevésbé fejlett járásokban és a romák körében (ahol ez az arány 65,3 %). A hátrányos helyzetű tanulók meghatározott iskolákban és iskolatípusokban – különösen a szakképző iskolákban – való koncentrálódása és az egyre sürgetőbb pedagógushiány megnehezíti ezeknek a tanulóknak az iskolában tartását és azt, hogy
megkapják azt a személyre szabott támogatást, amelyre szükségük lenne. A lemorzsolódás veszélye által érintett diákok aránya nagymértékben eltér az iskolatípus és a térség függvényében. A három leginkább érintett
megyében a tanulók 10–15 %-ánál áll fenn a lemorzsolódás veszélye.

A magyar iskolákban egyre nagyobb kihívást jelent a tanárhiány.
A pedagógusállomány idősödik: 2019-re a tanárok 45,0 %-a betöltötte az 50 éves kort. A tanárképzés nem képes kielégíteni a tanárok iránti keresletet: az érintett szakokon magas a lemorzsolódók aránya, és a tanárképzésben végzettek kevesebb mint fele helyezkedik el ténylegesen tanárként. A tanárhiány a legégetőbb:
i. a hátrányos helyzetű területeken;
ii. a matematika, a természettudományos tárgyak és az idegen nyelvek területén; valamint
iii. a szakképzésben.
Ezek a problémák részben a magyarországi kis iskolák (azaz 150-nél kevesebb tanulóval rendelkező iskolák) magas arányának (49,5 %) is betudhatók. A kis iskoláknak a gyermekek számától függetlenül teljes tanári kart kell fenntartaniuk, ami a tanárok egyenlőtlen eloszlását eredményezi az országban. A hátrányos profilú iskolákat különösen súlyosan érinti a képzett oktatói személyzet hiánya. A pedagógushiány egyik oka a tanárok alacsony fizetése: fizetésük az egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkezők fizetésének csupán 58– 66 %-a, és még alacsonyabb a pályakezdő tanárok esetében (50–55 %). Emellett az egy tanárra jutó tanórák száma Magyarországon a legmagasabb Európában. Megfelelő létszámú támogató személyzet hiányában a tanároknak nem oktatási feladatokat is el kell látniuk, például az iskolai oktatás utáni napközis gondozást. Emellett az iskolák központosított irányítása miatt az iskolavezetőknek korlátozottak a lehetőségeik és az eszközeik a tanítás minőségének javítására. 

A felsőoktatásban való részvétel alacsony, ami a magasan képzett szakemberek hiányát eredményezi.
Magyarországon az egyik legalacsonyabb a felsőfokú végzettséggel rendelkező 25–34 évesek aránya. A friss diplomások foglalkoztatási aránya (88,1 %) meghaladja az uniós átlagot (83,7 %). Az elmúlt években csökkent a felsőoktatásba belépők száma, ami a demográfiai tendenciákkal, a gyenge iskolai oktatási eredményekkel és az államilag finanszírozott helyek számának csökkenésével magyarázható. A felsőoktatásba felvételizők száma a 2011. évi 102 000-ről 2021-re 69 000- re, a frissen felvettek száma pedig 67 000-ről 51 000-re csökkent ebben az időszakban. A nappali tagozatos hallgatók körülbelül egyharmada fizet tandíjat; arányuk a részidős hallgatók körében magasabb. A lemorzsolódás továbbra is gyakori: az alapképzésben részt vevő hallgatók több mint egyharmada nem fejezi be tanulmányait; a lemorzsolódási arány különösen magas az informatikai, mérnöki és természettudományos szakokon. A természettudományos és a mérnöki szakokon végzett új diplomások száma a 25–34 évesek
körében 2015 óta csökken, és továbbra is az uniós átlag alatt van. A legtöbb állami egyetem irányítását és finanszírozását vagyonkezelő magánalapítványokra bízták. Az egyetemekkel kapcsolatos fontos döntéseket újonnan létrehozott kuratóriumok hozzák meg, amelyek tagjait a kormány nevezi ki életre szólóan. Ez aggályokat vethet fel a tudományos élet szabadságával kapcsolatban. 

A teljes jelentés itt olvasható: Országjelentés 2022 - Magyarország